Az eddig leírtakból azt látom, hogy külső szemmel úgy tűnhet szép az élet itthon. Minden jó irányba halad, élvezem a helyzetet, élvezem az életet, bulizgatok. Próbáltam kevésbé személyessé tenni a blogom, ezzel is talán védekezve kicsit, hiszen nem kell rólam mindenkinek mindent tudnia.. mégis úgy érzem, hogy túl felszínes maradt az egész, csak a jéghegy csúcsát mutogatni, hiszen mindenkinek vannak programok az életében amikre ellátogat, NA ÉS?...kit érdekel, minek nézném én a másik program-csomagját végig hiszen van sajátom is?!
Mert ismerem és kész. Ennyi.
Ez kevés.. hiszen azért vagyunk páran akik visszajöttünk Magyarországra, igaz nem sokan, de jó lenne végre a lényegről beszélni.
Leírom a teljes körképet, hogy miért is jöttem én haza?
Ez az első és legfontosabb kérdés ami az emberekben beszélgetésünk során felmerül. És hát aki nem olvasta előző két blogom az csak néz most, hogy 3 és fél év után hazajött, szarrá bulizza magát, és akkor mi van: KHIT ÉRDEKEL?!
Tehát a történet lényege az, hogy bárhol éltem, sosem voltam otthon. Mindig bevándorlóként kezeltek. Hiába volt, pénzem, társaság akikkel összejártam, hétvégenként városnézések, pénz, VALAMI váratott magára. Valami ami csak itthon van, valami ami azt súgta az, hogy nem vagyok itthon csak menekülés, túlélés... nem sokan engedik meg ezt az érzést maguknak, ha fel is bukkanna, vmi jó kis kifogással elnyomják magukban (mint például dehát ez itt sokkal élhetőbb, szabadabb, jobb stb.). Van azért kivétel, akinek az a sorsa mindenféle indok nélkül, hogy máshol élje le életét. Kivételek mindig is lesznek.
Meg kell tudnom! Én is az lennék?!
Nem nehéz azért az imént említett érzéseknek helyet adni, hiszen nagyon is igazak, és gyenge pillanatokban (ami rengetegszer adódik idehaza) az ember automatikusan menekül. Bár ahogy hallottam, annak aki a szcientológiai vallásban otthon van mindez természetes:
a jelszó TÚLÉLNI!
Amit az utóbbi években megtanultam az egész biztosan ez:
TAPASZTALNI/TANULNI/FEJLŐDNI mindhalálig.
