Ma összeállt a kép, hogy miért is kellett hazajönnöm, miért éreztem, hogy valami hiányzik és valami várat magára Hollandiában. Elkezdtem mosolyogni a villamoson :)
Leesett, hogy basszus! :)
Megtaláltam, hogy mit szeretnék csinálni a jövőben, konkrét terv alakult ki a fejemben, először 29 év után :)
Egy előadás meghallgatása tette fel az i-re a pontot.
Több témakörben is ki lett mondva, többször és félreérthetetlenül... szinte szó szerint hallottam vissza gondolataimat.
Szóval az előző bejegyzésemhez képest (menni menni), lehet úgy tűnik, hogy megőrültem, de nem. Továbbra is mehetnékem van külföldre. Pedig gyönyörű idő van itthon, virágoznak a fák és én borzasztóan tetszik, hogy az allergia nem fog ki rajtam 29 év után:
ÉLVEZEM A TAVASZT! :)
Próbálom pár mondatban összefoglalni tapasztalatomat itthoni létemmel kapcsolatban:
(Akinek nem inge, ne vegye magára!)
Jó itthon. Szép. Nagyon finomak az ételek!
Egyre nagyobb az odafigyelés a Magyar Termékekre. (Hol volt ez 3 évvel ezelőtt?)
Van fejlődés, egyre több dolog épül, szépül az ország.
Egyre több a biciklis.
Egyre több a turista.
Látható a fejlődés, még akkor is ha nem érezhető, és ezt leginkább az látja aki kinn él, aztán hirtelen idejön és hoppá, de szép...
Mivel nem érezzük, nem is látjuk - én így látom. :)
Pedig van és szerintem akkor fogjuk érezni, ha mindenkinek meglesz a munkahelye ami napi 8 órás munkaidőt jelent és utána hazamegy és ÉL.
Azon felül, hogy nem találtam több hónapon keresztül megfelelő munkahelyet... jelen helyzetként azt látom, hogy a kommunizmus még rendesen érezhető nyomot hagyott itthon.
Felfogásban/gondolkodásmódban van egy-két generáció akik annyira befordultak, hogy már nem tudnak és talán már nem is akarnak változni/változtatni. Belefáradtak a sok ígéretbe és vegül önmagukban is elvesztették hitüket.
Csalódottak, így nem mosolyognak, viszont fikáznak.. mindent.
Aztán van aki belenyugodott abba, amiben él. Ők sem gyakran mosolyognak, csak leginkább léteznek.
Az én generációm pedig aki már jár/járt vagy élt kinn külföldön, ők vagy követik az előző generációt, vagy tenni akarnak valamit az országért és tesznek is, esetleg lelépnek örökre és onnan segítenek, vagy nem. :)
Végül pedig itt az új generáció akik tele vannak tervekkel, lazák és spontánok. Belőlük még hiányzik az érzés, hogy de jó itthon.. ezt majd nekik is végig kell járni...
VALAMI ELKEZDŐDÖTT! Lassan, de biztosan. Előre!
