Nehéz volt megfogalmaznom mégis mi bajom itthon, de azt hiszem rájöttem.
Bezártság-érzésem van itthon.
Érezhetem magam nagyon jól, érhet folyamatos öröm, mégis mintha el lennék zárva a külvilágtól.

Az emberek is teljesen rá vannak állva egyfajta gondolkodásmódra, nehéz a dolgod ha kicsit szeretnél kitörni. Egyrészt nagyon ritkán van rá mód, másrészt ez a csak a pénzért élünk, hogy kifizethessük a számlákat meg vegyünk kaját még jobban elmélyíti az egész rabszolgák vagyunk életmódot.
Megakadályozza, hogy teljesen meg tudjunk élni a dolgokat, átérezni bármit: örömöt, bánatot..
Csak menetelünk, de miért és hova azt senki sem tudja, csak azt hogy KELL!

Be kell látnom, hogy külföldön szabad vagyok, és nincs bennem félelem a jövőtől, nincs bennem bizonytalanság, teljesen önmagam lehetek.
Suli után tervezem, hogy továbbmegyek.. még nem tudom hova merre, csak el.